Hungarian Diecast: "Военная техника" avagy

Az előző tíz modellt ismertető bejegyzés után folytassuk a sort a következő tíz modellel.

№11 "Миномет гвардейский" - URAL-377 M-13 sorozatvető (УРАЛ-377 с М-13)

Két modellel korábban már találkozhattunk az Ural tehergépjárművel, mint általános szállító járművel. Most egy az alapmodellből átalakított változatot nézünk meg közelebbről. A 11-es sorszámmal ellátott modellünk ékes példája annak, hogyan is kell kis költségráfordítással egy meglévő modell segítségével egy új modellt alkotni. Mivel az alapmodell már adott volt, csak egy sorozatvető indítóállványt kellett hozzá kreálni, amit a platón fúrt két darab lyukon keresztül rászegecseltek és készen is van egy vadonatúj modell - az M13-as sorozatvető Ural alvázon - amely mérete a ráhelyezett indítóállvánnyal 92x35x45mm-re nőtt.

A hírhedt katyusa továbbfejlesztett változata (saját kép)

Az alapmodell Ural-t már ismertettem az előző cikkben, így ennek tulajdonságaira most nem térnék ki. Inkább fókuszáljunk magára a sorozatvetőre, illetve a modell egészére. Első körben sajnos meg kell hogy állapítsuk, hogy ilyen modell Ural alvázon nem létezett élőben, ugyanis a sorozatvetőket elsődlegesen plató nélküli járművekre szerelték fel.

Rakéták vagy aknavető gránátok?? (saját kép)

A másik probléma, hogy a rakéták száma és nagysága (űrmérete) nem fedi a valóságot, ugyanis 132mm-es rakéták esetében minimum 2x8db rakétás indítóállványok léteztek, nem pedig 1x4-es ahogy estünkben. Úgyhogy az indítóállvány teljesen a képzelet szülötte. Ez a valóságtól való elrugaszkodás a rakéták esetében is jelentkezik, ugyanis ezek inkább hasonlítanak aknavető gránátokra, mint rakétákra. Talán a tervező nem volt katona. ki tudja? :-)

Az előző Uralról megismert kissé érdekes arányok. (saját kép)

A főbb különbségek az orr részben és az alvázon láthatóak, ugyanis jelentősen leegyszerűsítették mindkettőt, anyagtakarékossági okokból. Ez vezetett a fülke mögötti pótkerekek elhagyásához is. Az első modelleken a rakéták vörösre voltak festve, később csak egyszerű zöld színűeket lehetett kapni.

Egyszerű orr és alváz. (saját kép)

Jó példa ez arra, hogy hogyan egy már meglévő modellről újabb bőrt lehúzni, viszonylag költséghatékonyan. Összességében nem ez a jármű a kedvenc modellem, de egy gyereknek minden bizonnyal a fentiek nem voltak mérvadóak.

№12 "Солдатики" - Figurák 12db (Солдатики)

Elérkeztünk a sorozat egyik legritkább és manapság a legdrágább darabjához. Ez nem más, mint a sorozat járműveihez kiegészítésként kiadott figura készlet. A készlet 6 különböző figurát jelenít meg, kezdve a parancsnoktól az egyszerű lövészen át a géppuskásig.

A hat fém katona egyben.... (www.toy-soldiers.ru)

Mindegyik figurából 2db volt egy készletbe csomagolva, illetve a nagy gift-setbe beletéve. Anyaguk és festésük megegyezett a járművekével. Nem éppen egy részletesen kidolgozott modellekkel van dolgunk, egynémely figura éppen csak hogy hasonlít valamire.

...és külön-külön (www.toy-soldiers.ru)

Jellemzően a 80-as évek közepén tűntek el a gyártósorokról. A kezdeti figurák az idők folyamán természetesen kisebb-nagyobb mértékben megváltoztak, sokszor nem is festették ki őket, hanem egy sima lakkréteggel vonták be őket. A ritkaságára jellemző, hogy manapság egy készlet katona árából 10-12db komplett járművet is vehetünk, már ha felbukkan egyáltalán a fenti készlet.

№13 "Противотанковая ракетная установка" - BTR-152M + Shmel páncéltörő rakéta (БТР-152M + ПТРК «Шмель")

A korábban már ismertetett BTR lövészpáncélos páncéltörő rakétás változata. Maga az alapjármű a BTR-152 megegyezik a korábbi "sima" csapatszállító változattal, azonban a valóságban ilyen rakétával felszerelt BTR-152 nem létezett, a tervezők képzeletében létezett csak. A Shmel első generációs páncéltörő rakátát a lövészpáncélosok közül csak a BRDM-ekre szerelték fel anno. A rakétával felszerelt jármű mérete az előző változathoz képest csak egy kicsit nőtt 100x38x45mm lett.

A soha nem létezett rakétás BTR. (saját kép)

A modell egy kicsit érdekesen néz ki a hátulján található 3db rakétával és kilövő szerkezettel. ami ráadásul még forgatható is. Ugyanezen rakéta később egyes Ukrán gyártású BRDM-1es modelleken ismét megjelenik.

A sima részletek nélküli hátlap. (saját kép)

A kivitelezésre ennek ellenére nem lehet panaszunk, erősen a járműre van rögzítve, úgy is mondhatnánk, hogy gyerekbiztosan. A rakéták szárnyai megfelelően vastagok, nem törnek le egykönnyen, Viszont szélük sok esetben olyan éles int a borotva.

Szemből nézve jól láthatóak a vastag rakéta szárnyak. (saját kép)

Az alváz kialakítása itt is hasonló a már gyártásban lévő korábbi BTR-152 modelljével. (saját kép)

№14 "Амфибия" - BTR-60PB lövészpáncélos (БТР-60ПБ)

Ismét elérkeztünk egy lövészpáncéloshoz, nevezetesen az 1960-as években a BTR-152 utódjának szánt BTR-60-hoz. A lövészpáncélos a maga korában rendkívül korszerűnek számított, korszerűsített változatai egészen a mai napin rendszerben vannak számos ország hadseregében.

Az első nyolckerekű, a BTR-60. (saját kép)

A modell a korai BTR-60-as típust jeleníti meg, erre utal az oldalán elől található 3-3db kilövőnyílás, és a hátul elhelyezett búvónyílások. Mérete a második legnagyobb a modellek közül 120x44x43mm. A BTR-ünk elég vastag pozitív panelvonalakat kapott, egy kicsit elnagyoltak, mint a BTR-152-k esetében is. Az oldalán megtalálhatóak az elmaradhatatlan fellépők és kapaszkodók, a tetején pedig a lövészek és a személyzet számára kialakított búvónyílások. Mindkét oldalon 4-4db 18x5mm-es bordázott, az ágyuknál már láthatott kereket kapott.

A jármű közepétől kicsit előbbre kapott helyet a torony, ami teljesen a képzelet szülötte (vagy valami nagyon korai terv lehetett), mivel a való életben a BTR-60 tornya nem így nézett ki. Pld búvónyílás egyáltalán nem volt rajta, mivel a toronyba szerelt fő fegyverzet miatt nem is fért volna el.

Egyszerűsített szögletes vonalak. (saját kép)

A hátulján láthatjuk a motortérnél a kipufogó és légbeszívó nyílásokat, a vonóhorgot, és három négyzet alakú nyílást, ami nem tudom, hogy miért került rá a modellre, mivel az életben a BTR-60-n ilyen nyílások nincsenek.

Sima alváz és a hátulján lévő ismeretlen célú nyílások. (saját kép)

A gyártás közel 30éve alatt nem változtattak rajta semmit sem, így elég nehéz manapság a jelöletlen , doboz nélküli modellekről megállapítani, hogy melyik gyárból került ki valójában.

№15 "Бронеавтомобиль" - BRDM-1 könnyü úszó-felderítő páncélozott jármű (БРДМ-1)

A következő jármű feladatkörére már a címben is utaltunk, mivel ez egy könnyű felderítő páncélozott úszóképes harcjármű, amit a korai 60-as években állítottak rendszerbe. Feladata sokrétű volt használták vezetési pontként. felderítő járműként, vegyi feladatokra és páncéltörő rakéták hordozására egyaránt. A jármű a többi modellhez viszonyítva elég kicsinek tűnik, hiszen mérete 87x33x30mm. Azonban ez a kis méret is jól kidolgozott külsőt takar.

Könnyű, parancsnoki úszik és még harcjármű is. Kell ennél több? (saját kép)

Az egész jármű felépítménye egy darabból van öntve. Vékony pozitív panelvonalakat kapott - mint a sorozat minden darabja - ezen felül egy alvázat és a hozzá tartozó 4db 15x3,5mm-es, bordázott kerekeket találunk a modellen.

A részletes egy darabból álló felépítmény, az elmaradhatatlan vörös csillaggal. (saját kép)

A modell jól jeleníti meg a BRDM-1-et, minden fontosabb jellemzője a helyén van. A karakteres megjelenését a motorháztető lámpái és a hűtőnyílások, illetve az oldalán található "kopoltyúk" egyaránt jól szolgálják. Nem hiányozhat a modell oldaláról a vörös csillag sem, nehogy összekeverjék egy "nyugati" odellel.

Lámpák, zsaluk, búvónyilások tömkelege. (saját kép)

A hátsó rész kidolgozásával már nem vagyok ennyire elégedett, mivel teljesen üres, számos elem megjelenítését lehagytak róla. Illetve a két fő kerék közötti - a típusra jellemző - 2-2db kis mankókereket sem láthatjuk, ugyanis nem tervezték rá a modellre.

Fém vonóhorog és műanyag alváz, a késői modellek ismérve. (saját kép)

Az évek során számos változatát gyártották. Ezek az eltérések főleg az alvázat, a vonóhorgot és a hátul lévő kis kitekintőnyílások elhelyezkedését érintették. A kisebb eltéréseket jól szemügyre vehetjük az alábbi képeken.

Az alvázak változatai: Bal oldalon a legújabb, jobbra a legrégebbi verzió (www.toy-soldiers.ru)

№16 "Танк Т-62" - T-62 harckocsi (Т62)

Most következik a sorozat második harckocsija, ami nem más mint a sorozat megjelenésének idejében a Szovjet haderő legmodernebb harcjárműve a T-62 harckocsi. A harcjármű a T-55-ös továbbfejlesztett változata volt, amit számos újítással láttak el a modern kor megváltozott hadviselésének megfelelően. A 100x45x36mm-esre zsugorított kicsinyített mása majd mindenben a nagy testvérre hasonlít, kivétel a csöve, ami kb 1/3-al kisebb, mint az éles változatnál. Nem tudom erre a rövidítésre miért volt szükség, talán gyártástechnológiailag vagy a csomagolás miatt, ki tudja?

Oldalról jól látható a rövidebb lövegcső. (saját kép)

A kidolgozása hasonlít a T-34-eshez, azonban azon túlmutat annyiban, hogy míg a korábbi T-34-nél a lánctalpat oldalról a gumi lánctalp alkalmazása miatt egy egyszerűen kivitelezett sík imitáció jelentette, addig a T-62-nél mind a lánctalp futófelületét, mind a görgőket a sárvédőkkel külön-külön kidolgozták

Szépen kidolgozott, részletes modell. (saját kép)

A harcjármű további részeinél is megtalálhatjuk ezt a részletességet, mind a testen elhelyezett dobozok, mind a motor szellőzőrácsainak tekintetében.A tornyon szintén rajta van minden aminek rajta kell lennie, periszkópok, lámpák és búvónyílások hemzsegnek rajta. Még a löveggel párhuzamosított géppuska lőnyílását is kidolgozták. Sajnos a tank lövege függőlegesen nem mozog, csak 360°-ban körbe forgathatjuk a tornyot.

A hátsó részt sem felejtették el kidolgozni. (saját kép)

A harckocsi alján 4db a Gaz-69-en is alkalmazott kis kereket találunk. Ennek segítségével gurul a modell. Az alváz közepén a gyártó jelét és a központilag meghatározott árat helyezték el.

Alváz variációk egy témára. (saját kép)

A modellen számos kisebb-nagyobb változtatást hajtottak végre az idők folyamán, ezt jól szemléltetik a következő képek.

A különbségek szemmel láthatóak. A sötétebb harckocsit Tulában, míg a világosabbat Dnyepropreszben gyártották. (saját kép)

Az ismert változatok száma megközelíti a tucatot,amit a fenti néhánya modell jól szemléltet. (www.toy-soldiers.ru)

№17 "Автомобиль десантный" - GAZ-66 Teherautó (ГАЗ-66)

Aki volt katona az jól ismerheti a Magyar Honvédségnél is rendszeresített Gaz-66 típusú terepjáró képességekkel is ellátott teherautót. A jármű számos hadseregben jelen van napjainkban is, mivel egyszerű szerkezete és felépítése miatt a sivatagon át a hideg tajgáig alkalmazható. A jármű elég kicsi, mérete 80x32x33mm, emiatt a 15x3,5mm-es műanyag kerekek csak éppen hogy elférnek az első és hátsó futómű aknákban.

Kicsi a bors, de erős. (saját kép)

Jól sikerült az autó főbb ismertetőjegyeit a modellen megjeleníteni. Ilyenek az első lökhárító, a hűtő szellőzőrácsa, a lámpák, az első csörlő, és a jellegzetes ferde első szélvédő is. Azt már sajnos nem tudom, hogy mi szükség volt a fülke két ajtajára egy-egy süllyesztett vörös csillagot rakni. Nem néz ki valami jól, talán a jármű/vöröscsillag tervet teljesíteni kellett.

A bordázott plató a ponyvával. (saját kép)

A plató és az alatta elhelyezett üzemanyagtartályok kidolgozása is jól sikerült, azonban a plató hátulja nem nagyon közelíti meg a valóságot. A plató ponyvája az Ural-ról már megismert módon készült, rajta 3-3 ablak található. Egyedül a magasságával nem vagyok kibékülve, túl alacsonyra sikeredett.

Ponyvával és anélkül. (saját kép)

Az alváza az idők folyamán csak a fülke alatti rész anyagában tért el. Az első változatoknál ez fém, míg később műanyag lemezből került kialakításra.

Késői típusú alváz, elől műanyag résszel. (saját kép)

Ennek is számos változata létezett, amelyek főleg színükben, a fülke tetejének kialakításában és alvázukban különböztek, a már ismertetett lámpák kifestése/ki-nem festése mellett.

Eltérő fülketetők, alváz típusok és festések. (www.toy-soldiers.ru)

№18 "Ракетная установка" - FROG-7 "Luna-M" Föld-föld rakéta (ОТРК 2К6 "Луна")

A következő modell a MAZ rakétakilövő/hordozó kistestvére, ez nem csak a méretére értendő, hanem az alkalmazott rakéta hatótávolságára is. A Frog-7 "Luna-M" kishatótávolságú föld-föld rakétát a 60-as évek végén rendszeresítették a varsó szerződés tagállamaiban, köztük hazánkban is. Egyszerű, kis karbantartást igénylő, nem bonyolult fegyver volt. Többfajta rakéta kilövésére volt alkalmas, ezeket - mint fő ismertetőjegyet - a rakétatestnél nagyobb fejátmérő jellemezte.

Kiskoromban az egyik kedvencem volt. (saját kép)

Az eredeti modell 1:72-es mása elég tekintélyes súllyal és 111x44x50mm-es mérettel rendelkezik. Az alváza megegyezik a T-62-nél alkalmazott járművel, de erről majd később. A hordozójármű alaptulajdonságait most nem ismételném meg, helyette térjünk rá egyből a felépítményre. A rakétakilövő állvány az eredetileg a T-62-es tornyának helyet adó furatba került, egy kicsit felfelé megemelve, mintegy hangsúlyozandó a rakéta erejét. Az állványon eléggé elnagyoltak az állvány anyagát jelző süllyesztések, panelvonalak. Olyan gyorsan összedobott munkának látszik az egész.

Hamis a baba - avagy 50% valóság 50% tervezői képzelőerő (saját kép)

Ez az elsietett design magánál a rakétánál is meglátszik, mivel a méretei egy kicsit el vannak túlozva, főleg az átmérője és a hátsó stabilizáló szárnyak hosszát illetően. Ilyen hosszú szárnyakkal a rakéta simán beakadt volna az állványzatba. A rakétafejet az első időkben vörösre festették, később pedig sima zölden hagyták.

Vörösre festett orral és anélkül (www.molotok.ru)

Az arányaiban kissé nagy rakéta elölről és hátulról (saját kép)

Az alváza megegyezik a T-62-típussal (saját kép)

Az egyetlen problémám a járművel - amint már előzőleg is futólag említettem - az, hogy míg az eredeti "Luna-M" rakétát a PT-76 jármű hordozta, esetünkben a tervezők nem bajlódtak azzal, hogy megtervezzenek egy új típust, egyszerűen ráültették a már meglévő T-62 modell tornyának helyére a rakétakilövő állványt. Ez nem éppen egy valósághű megoldás, viszont tény, hogy költséghatékony megoldás.

Az újrahasznosított T-62 alváz. (saját kép)

Mindezen negatívumok ellenére a sorozat egyik meghatározó eleme a fenti rakétahordozó/kilövő jármű, főleg ha összevetjük egynéhány kisebb, nem olyan jelentős modellel.

№19 "Гаубица" - M-30 Tarack (М-30)

A tüzérségi eszközök egy újabb képviselőjéhez érkeztünk, ami nem más mint a 122mm-es M-30 as vontatott tarack. Az 1955-ig gyártott fegyver a második világháborúban debütált, és még napjainkban is használatba van számos ország haderejében. Mérete elég kicsi, csupán 105x33x34mm-es. Kerekei a korábbi lövegeknél megismert 18x5mm-es bordázott típusúak.

Kicsi, mozog, szétnyitható. (saját kép)

Az előző lövegektől jelentősen különbözik, mint kivitelezésében, mint működésében. A szétnyitható lövegtalpak miatt át teljesen új mozgató mechanikát kellett tervezni a löveghez, és a szétnyitható lövegtalpakat is ki kellett alakítani. Ez remekül sikerült. A lövegtalpak összezárásakor egy kis fémtüske gondoskodik arról, hogy ne azok mozduljanak el egymástól, és a két darabból álló vonószem ne nyíljon szét ergo vontatható legyen a modell.

Zárt és nyitott lövegtalpakkal. (saját kép)

A lövegpajzs és lövegtalp további kidolgozása is jó lett. Minden apró részletre odafigyeltek. Megtalálhatunk minden a típusra jellemző fontos ismertetőjegyet rajtuk. A gyártó emblémája és az ára a lövegtalp végéről a löveg aljának közepére került át.

Alulnézetből. (saját kép)

A modellnek számos változata létezik, ezek többnyire csak apróságokban - szegecsek, kezelőszervek - különböztek egymástól, köszönhetően annak, hogy az M-30-as modell viszonylag későn került kiadásra és nem sok üzem gyártotta.

A bőség zavara. Variációk egy tarackra. (www.molotok.ru)

№20 "Самоходная артиллерийская установка" - ASU-57 Önjáró löveg (АСУ 57)

Elérkeztünk sorozatunk utolsó darabjához, amely ismét a tüzérség fegyverneméből kerül ki. Az ASzU-57 önjáró löveget az ötvenes években fejlesztették ki, a légideszant csapatok számára, mint könnyű,önjáró deszantolható tüzérségi eszközt. A jármű könnyű alvázát és vékony páncélzatát a Pobeda gépkocsik motorja hajtotta. Fő fegyverzete a ZIS-2 lövegből átörökített 57mm-es páncéltörő ágyú volt. A modell a T-62-es modell kidolgozását és felépítését követi, mérete 85x45x30mm, kerekeit a Gaz-69-től örökölte.

Belül egy harcias Pobeda szív dobog. (saját kép)

A kidolgozásra és a részletekre nem lehet panaszunk. A sorozat végére elérték a tervezők azt, hogy ne csak a modell eleje és oldala, hanem a modell hátulja és jelen estünkben a beltere is ki legyen dolgozva. Mind a lánctalp, mint a futógörgők, sárvédők és alváz hűen tükrözi a rohamlöveg tulajdonságait. A részleteknél tekintetében elég megnézni a lámpákat, kitekintő nyílásokat, motor szellőzőlemezeit, löveg mozgatószerkezetét.

Részletek, részletek és részletek (saját kép)

A hátsó részt sem felejtették ki a tervezők. Jól néznek ki a pozitív panelvonalak és a hátsó lámpák megjelenítése is. A beltérben pedig a löveg zárja, a padok, a lőszeresládákat láthatunk. Az alvázán semmi különös nincsen, sima kidolgozású a közepén megszokott feliratokkal tarkítva.