Az előzőleg már ismertetett "Военная техника" sorozat mellett még számos, a kelet európai régióba jól ismert hasonló kialakítású haditechnikai tematikájú Szovjet játék is létezett. Az egyik ilyen volt - a hozzám egy véletlen folytán érkezett - az 1:43-as méretarányt képviselő harcjárműveket megformáló sorozat, mely napjainkban elég keresett a hasonló szovjet modelleket gyűjtők körében. Az elkövetkezendőkben ezeket a modelleket szeretném ismertetni, bemutatni illetve a születésükről, történetükről egy kicsit bővebben beszélni.
A korabeli "játékokat" sok esetben azonos formavilág és kialakítás jellemezte köszönhetően a központ szabályozásnak. Akkoriban elterjedt és egyben elvárt dolog volt az, hogy a "gyárlátogatásra" érkező középszintű vezetőket és elvtársakat a látogatás befejeztével - az elfogyasztott italok mellett - meglepjék valami ajándékkal. Ez sok esetben valamilyen az üzem profiljával megegyező, az üzemben előállítható terméket jelentett. Díszes talpra szerelt játékrepülők, autók, harcjárművek, figurák, tőrök stb.. kerültek így ajándék gyanánt a látogatókhoz. Sok esetben "utórendelések" is érkeztek az ajándékok gyanánt kapott dolgokra, főleg ha az valamilyen haditechnikai eszköz volt, és fiúgyermek volt a családban. Ez vezetett oda, hogy a gyárak elkezdték - természetesen központi szabályzás mellett - az adott termékeket közvetlen értékesítésre, netalántán később exportra is termelni.
БАЗ Брянский Автомобильный Завод
Az első ilyen "úttörő" a БАЗ Брянский Автомобильный Завод (BAZ) üzem volt, ahol számos traktor, vontató, és természetesen haditechnikai jármű is készült a 60-as évektől kezdve egészen napjainkig. Esetünkben a gyártandó szuvenír gyanánt a "БАЗ"-nál több termék gyártása is felmerült, de végül is az egyszerűbben kivitelezhető és a gyár fő profiljába illő, és gyártástechnológiailag viszonylag egyszerűen kivitelezhető 1:43-as méretarányú BTR-60, harcjármű gyártása mellett döntöttek.
A tervek megszületése után viszonylag gyorsan megvalósításra kerültek a modellek. Az első modellek 1972-ben kerültek legyártásra, egyelőre még csak kis példányszámban. A gyártás az 1970-es évek közepén erősödött fel igazán, ami ahhoz vezetett, hogy 1975-től a termékeket elkezdhették a árusítani az üzem erre szakosodott boltjában, melyeket akkor még természetesen csak a dolgozók vásárolhattak meg. Később ezeket a játékokat már a kereskedelem is értékesítette, mivel a kezdeti 500db/hó-ról a termelés 8.000db/hóra kúszott fel. Ez azonban a nagy Szovjetunió 290 milliós lakosságához képest csepp volt a tengerben, és az esetek nagy többségében percek alatt elkapkodták az üzletekbe érkezett játékokat.
Maga a modell 157x60x54mm-es méretével az 1:43-as méretarány képviselője, bár ez sehol nincsen feltüntetve sem a modellen, sem annak dobozán. A jármű összességében egy egyszerűen kivitelezett darab volt. A fém teste két darabból - alváz, test - volt összeszegecselve. Az alvázon négy darab fém tengelyen első körben fém felnis, majd műanyag felnis, később egybeöntött bordázott műanyag kerekek voltak megtalálhatóak többfajta méretben.
A festése minden esetben egyszínű volt, ez kezdetben "libafos" zöld, majd sötétzöld, illetve a vége felé elég vad színekben is megjelent (rózsaszín, világoszöld, világoskék, piros), ami az akkoriban gyakori festékhiánynak volt köszönhető, így olyan színre fújták le amilyen éppen kéznél volt.
A test tetején volt megtalálható a fegyverzetet rejtő forgatható fém torony (kupola), az elmaradhatatlan műanyag géppuskákkal, illetve több színben is gyártott (fekete, zöld, sárga, stb..) műanyag fényszórók és antenna tette teljessé a képet. Egyszerű és egyben gyerekbiztos volt, lehetett ütni-vágni, strapabíró darab volt.
A modell kidolgozása alapvetően nem valami szép. Számos helyen találhatunk öntési hibát, beszívódást a testen, ami a rossza anyagminőségnek vagy a gyártástechnológia be nem tartásának köszönhető. A modellen található búvónyílások, különböző nyílásfedelek és részek kidolgozása az átlag alatti. A vele egyidős sokkal kisebb "Военная техника" sorozat darabjaihoz hasonlítva úgy is mondhatnám, hogy csapnivaló. Elnagyolt vonalak, nem egyforma zsanérok, ferde ajtók és sietős elkapkodott design jellemzik a modellt.
A korabeli "játékokat" sok esetben azonos formavilág és kialakítás jellemezte köszönhetően a központ szabályozásnak. Akkoriban elterjedt és egyben elvárt dolog volt az, hogy a "gyárlátogatásra" érkező középszintű vezetőket és elvtársakat a látogatás befejeztével - az elfogyasztott italok mellett - meglepjék valami ajándékkal. Ez sok esetben valamilyen az üzem profiljával megegyező, az üzemben előállítható terméket jelentett. Díszes talpra szerelt játékrepülők, autók, harcjárművek, figurák, tőrök stb.. kerültek így ajándék gyanánt a látogatókhoz. Sok esetben "utórendelések" is érkeztek az ajándékok gyanánt kapott dolgokra, főleg ha az valamilyen haditechnikai eszköz volt, és fiúgyermek volt a családban. Ez vezetett oda, hogy a gyárak elkezdték - természetesen központi szabályzás mellett - az adott termékeket közvetlen értékesítésre, netalántán később exportra is termelni.
БАЗ Брянский Автомобильный Завод
Az első ilyen "úttörő" a БАЗ Брянский Автомобильный Завод (BAZ) üzem volt, ahol számos traktor, vontató, és természetesen haditechnikai jármű is készült a 60-as évektől kezdve egészen napjainkig. Esetünkben a gyártandó szuvenír gyanánt a "БАЗ"-nál több termék gyártása is felmerült, de végül is az egyszerűbben kivitelezhető és a gyár fő profiljába illő, és gyártástechnológiailag viszonylag egyszerűen kivitelezhető 1:43-as méretarányú BTR-60, harcjármű gyártása mellett döntöttek.
A klasszikus BTR-60-as egy korabeli tablón (www.flickr.com)
A tervek megszületése után viszonylag gyorsan megvalósításra kerültek a modellek. Az első modellek 1972-ben kerültek legyártásra, egyelőre még csak kis példányszámban. A gyártás az 1970-es évek közepén erősödött fel igazán, ami ahhoz vezetett, hogy 1975-től a termékeket elkezdhették a árusítani az üzem erre szakosodott boltjában, melyeket akkor még természetesen csak a dolgozók vásárolhattak meg. Később ezeket a játékokat már a kereskedelem is értékesítette, mivel a kezdeti 500db/hó-ról a termelés 8.000db/hóra kúszott fel. Ez azonban a nagy Szovjetunió 290 milliós lakosságához képest csepp volt a tengerben, és az esetek nagy többségében percek alatt elkapkodták az üzletekbe érkezett játékokat.
Korai narancssárga címkés doboz (saját kép)
Maga a modell 157x60x54mm-es méretével az 1:43-as méretarány képviselője, bár ez sehol nincsen feltüntetve sem a modellen, sem annak dobozán. A jármű összességében egy egyszerűen kivitelezett darab volt. A fém teste két darabból - alváz, test - volt összeszegecselve. Az alvázon négy darab fém tengelyen első körben fém felnis, majd műanyag felnis, később egybeöntött bordázott műanyag kerekek voltak megtalálhatóak többfajta méretben.
Az első változatot még katonai "libafos" zöld szín és nagyobb fém felni jellemezte (saját kép)
A festése minden esetben egyszínű volt, ez kezdetben "libafos" zöld, majd sötétzöld, illetve a vége felé elég vad színekben is megjelent (rózsaszín, világoszöld, világoskék, piros), ami az akkoriban gyakori festékhiánynak volt köszönhető, így olyan színre fújták le amilyen éppen kéznél volt.
Érdekes színű 1975 körüli fémfelnis és későbbi műanyag kerekes változatok, korai narancssárga címkés dobozban (www.amoles.ru, www.ebay.com)
A test tetején volt megtalálható a fegyverzetet rejtő forgatható fém torony (kupola), az elmaradhatatlan műanyag géppuskákkal, illetve több színben is gyártott (fekete, zöld, sárga, stb..) műanyag fényszórók és antenna tette teljessé a képet. Egyszerű és egyben gyerekbiztos volt, lehetett ütni-vágni, strapabíró darab volt.
1975 utáni műanyagkerekes, fehér címkés dobozú változatok. (www.ebay.com)
A modell kidolgozása alapvetően nem valami szép. Számos helyen találhatunk öntési hibát, beszívódást a testen, ami a rossza anyagminőségnek vagy a gyártástechnológia be nem tartásának köszönhető. A modellen található búvónyílások, különböző nyílásfedelek és részek kidolgozása az átlag alatti. A vele egyidős sokkal kisebb "Военная техника" sorozat darabjaihoz hasonlítva úgy is mondhatnám, hogy csapnivaló. Elnagyolt vonalak, nem egyforma zsanérok, ferde ajtók és sietős elkapkodott design jellemzik a modellt.
A további változatok és továbbfejleszett modellek:
Mivel a fenti játékoknak rendkívül nagy keletje lett az 1970-es évek közepén és a БАЗ a fentiekben már említettek szerint csak szerénynek mondható gyártási kapacitással rendelkezett, így döntés született arról, hogy a meglévő tervdokumentációk és gyártási tapasztalatok segítségével más hasonló profilú üzemek is gyártsanak ilyen és ehhez hasonló termékeket.
Приборостроительный завод им. 50-летия Киргизской ССР
Az első erre a célra kiszemelt üzem az 1975-ben "Физприборы завод"-ról átkeresztelt kirgizisztáni "Приборостроительный завод им. 50-летия Киргизской ССР" lett. A tervdokumentációk átadása után rövid időn belül már 1975 novemberében meg is kezdték a termelést.
A modell kidolgozása nem változott, az első körben ismertetett hiányosságok itt is fellelhetőek voltak. Előfordult öntési hiba, sorja szép számmal ezen a BTR-n is. Elvileg a két gyártó modelljeinek azonosaknak kellene lenniük, de számos kisebb-nagyobb változtatást eszközöltek az öntőformán, így eltérő sok nyílásfedél helye, mérete. A slendriánságot a kisebb részletek terén úgy látszik sikerült kiküszöbölniük már. Sokkal szebbek a zsanérok, és sok kisebb szegecset is találhatunk főleg a jármű tetején. A vízben való közlekedést elősegítő - mivel a jármű úszóképes volt - első hullámtörő lemezt is megtalálhatjuk immár az orrész alján.
Egyszerű formavilág, számos ponton továbbfejlesztve (hullámtörő, vonóhorog, stb...) (saját kép)
A legnagyobb változás a BAZ verzióhoz képest a kerekek terén láthatjuk a BTR-n, ugyanis ezek sokkal kisebbek és tömzsibbek, illetve az első kiadású modellek fém felnijét műanyag felnire cserélték, erre vannak a műanyag gumik ráhúzva. A toronyból pedig a valóságnak megfelelően nem három, hanem csak kettő géppuskacső meredezik az ég felé. Változtattak az antenna kidolgozásán is, ez keskenyebb, rugalmasabb lett. A hátsó résznél pedig a jármű egy egyszerű drótból hajtott vonóhorgot kapott. A modell mindkét oldalát ellátták matricával is. Bal oldalán a jármű oldalszáma 344, míg jobb oldalon a nagy honvédő háborút jelképező címere volt látható.
Késői 1981 utáni modell, immár műanyag kerekekkel, és ár megjelölése nélküli alvázzal (saját kép)
A festés terén alapvetően a sötétzöld színt használtak, de kb 10%-ban más színt is alkalmaztak ami éppen a kezük ügyébe került. Ezért a gyár/korszak modelljei jól beazonosíthatóak sötétzöld színükről.
Az Arzenál kapcsolat:
1984-től az "Арсенал"-tól átvett tervek alapján elkezdték gyártani a már befutott hat darab modellt magába foglaló sorozatot. (lásd egy fejezettel később) Számos verzió, gyengébb minőség, kisebb nagyobb átalakítást és dobozváltozat jellemezte ezeket a termékeiket.
Az első Arzenál-tól átvett modell a T34-85 (www.ebay.com)
Az első modellek még fém felnivel készültek (www.molotok.ru)
Később ezt műanyag felnivel váltották fel (www.molotok.ru)
ФГУП Конструкторское бюро "Арсенал" имени М.В. Фрунзе
A második világháború után a hadiipar megreformálására kutatóintézeteket és tervezőirodákat állítottak fel szerte a Szovjetunióban. Ezek közül volt az egyik a Leningrádban található (ma Szentpétervár) M.B.Frunze Arsenal Kutató és Tervező Intézet. (Конструкторское бюро «Арсенал» имени М.В. Фрунзе). A tervezőiroda alapfeladata közé tartozott a csöves tengeri tüzérség, rakétatechnika és űrtechnológia terén fejlesztések tervezése, kivitelezése és koordinálása.
Az 1980-től a leningrádi "Арсенал"-nál is elkezdték gyártani a már előzőleg ismertetett BTR-60-as modellt, szinte változatlan formában. A már jól bejáratott BTR-60 gyártásával egy-időben három újabb modellt - SU-100, T-34/85, Su-122 - is elkezdtek tervezni illetve gyártani 1982-től kezdődően.
A BTR-60-as modell volt az első amit az Arzenál-nál gyártottak (saját kép)
A BTR-60-as modellek mellett itt is első körben ajándéknak készültek az első modellek. Ezeket könnyű felismerni, mivel magukon a modelleken nem találunk árat, ezt kitakarták, csak a gyártó logója szerepel rajtuk. Később a logó mellett természetesen feltüntetésre került, a játék ára is, ez akkoriban elég borsosnak számító 3p 30k - 3p 80k volt.
BTR-60-at ábrázoló zsebnaptár 1990-ből (www.molotok.ru)
Később az újabb modellek is megjelentek zsebnaptáron, akárcsak a BTR-60-as. (www.molotok.ru)
Ahogy telt múlt az idő elhatározták, hogy egy újabb sorozattal állnak elő amely hat darab modellt egyesített magába. Ezek a már meglévő SU-100, T34-85, BTR-60 mellett két új löveg a ZIS-3, BS-3 mellet egy új járművet a BRDM-2-t foglalta magába.
Első változatok 1982-ből. Ezeket könnyű felismerni a zöld dobozukról, és hogy a T-34, SU-100-asnál a tartalék lánctalp külön került fel gumiból a homlokpáncélra. (www.toyarmyussr.in.ua)
Az Arzenal által gyártott modellek az alábbiak voltak:
1982-
No.1 - 341 CУ-100
No.2 - 342 Т-34/85
No.3 - 343 СУ-122
1984-
No.4 - 344 БТР-60
No.5 - 345 БРДМ-2
No.6 - ЗИС-3
No.7 - БС-3
1986-
No.8 - 45 БРДМ-2У
A gyártás 9éve alatt természetesen számos kisebb-nagyobb változtatást is eszközöltek a modelleken. Ezek elsősorban a festés színében, a műanyag alkatrészek kivitelében és a csomagolás módjában különböztek egymástól. Később modelljeik terveit felhasználva sok más üzem is gyártotta kisebb-nagyobb változtatásokkal a hat darabos "készletet".
BSZ-3 lőveg, a lövegtalpon jól látható árral és az Arzenál logójával (saját kép)
A modellek alján található ár az első verziónál az öntőformába gyárilag került kialakításra, ezt később az ár emelkedésével cserélhetőre alakították ki, lásd alsó kép (www.rcforum.ru, saját kép)
Korai SU-100 és BRDM-1-es modellek. A felső korai SU-100-nál jól látható a külön felragasztott szürke gumi tartalék lánctalp és vontatókötél, ami később már egybeöntöttek a testtel. (www.toyarmyussr.in.ua)
A késői változatok doboza, amelyen jól látható a gyártás dátuma (saját kép)
BRDM-2 túl nagy kerekekkel, és a BTR-ről örökölt toronnyal (saját kép)
A modellek közül a legritkább a No.3 - 343 СУ-122, mely nagyon ritkán bukkan fel manapság, ennek az az oka, hogy ezt a típust kizárólag hazai piacra gyártották 1984-ig, exportra nem került. A késői kiadású csak szűk körben értékesített No.8 - 45 БРДМ-2У egy kicsit kilóg a sorból, mivel ennél alkalmaztak először teljesen műanyag alvázat. A korai modellek jól felismerhetőek zöld dobozukról, fém futógörgőikről és hogy a homlokpáncélon lévő tartalék lánctalp, illetve a hátul található vontatókötél műanyagból volt elkészítve és külön volt a modellekre felragasztva. Később ezek a testtel egybeöntve, leegyszerűsített formában voltak megjelenítve.
SU-122 sötétzöld dobozban, méretarány megjelölésével (www.toyarmyussr.in.ua)
BRDM-2U műanyag alváz, áttervezett kerék (www.rcforum.ru)
1988-tól a Peresztrojka megjelenésével megváltoztak a prioritások. A vásárlói réteg hirtelen elapadt, így számos gyár befejezte a termelését. 1991-ben az addigi vezetőség leváltásával együtt, megszüntették a modell gyártásával foglalkozó üzemegységet is. Az utolsó modellek 1991 májusában hagyták el a gyártó sorokat, ezek voltak az utolsó Arzenal-ból származó modellek. A meglévő modelleket nagy-számban exportálták, főleg az USA-ba, amelyek csak napjainkban kerültek elő a raktárak mélyéről. Az export termékeket könnyű beazonosítani. mivel a doboz oldalán megtalálható gyártás ideje, illetve az amerikai importőr angol nyelvű matricákat helyezett el a dobozon.
ZIS-3 ágyú 1984 előtti és utáni változatai. Az újabb modellen már műanyag felnit találunk, és az ár megjelölését is elhagyták a lövegpajzsról. (saját kép)
SU-100 az amerikai forgalmazó által felülmatricázva. (saját kép)
Сосинский приборостроительный завод Калуг
Miután az Arzenálnál a gyártás 1991-ben hivatalosan befejeződött, számos gyár "nem hivatalosan" a megvásárolt gépek segítségével tovább gyártott számos modellt, szinte teljesen változatlanul, csak a logó t cserélték le a modelleken. Ilyen "nem hivatalos" gyártó volt többek között a kalugai szerszámgépgyár is.
Московский машиностроительный завод Вымпел
A moszkvai illetőségű Vimpel neve a haditechnikűt ismerők között ismerősen csenghet, ugyanis számos hadászati és haditechnikai eszközt gyártottak és fejlesztettek ki az 1960-as évektől egészen napjainkig. A modellt viszonylag későn, csak 1987-től kezdték gyártotani, és csak 1990-ig maradt gyártásban, így nem éppen egy gyakori darab az Orosz börzéken.
A moszkvai illetőségű Vimpel neve a haditechnikűt ismerők között ismerősen csenghet, ugyanis számos hadászati és haditechnikai eszközt gyártottak és fejlesztettek ki az 1960-as évektől egészen napjainkig. A modellt viszonylag későn, csak 1987-től kezdték gyártotani, és csak 1990-ig maradt gyártásban, így nem éppen egy gyakori darab az Orosz börzéken.
Дербент "Электросигнал" завод
A sorban utolsó modellünk egy kicsit rendhagyó, ugyanis ez a már megismert BTR-60-as lendkerekes verziója, amit a dagesztáni tagköztársaság derbenti elektronikai eszközöket gyártó "Дербент "Электросигнал" завод"-i gyárában állítottak elő a 1974-től 1982-ig.
Remélem hogy egy a 70-80-as évek Szovjet játékgyártásának egyik érdekes színfoltját sikerült megismertetnem minden érdeklődővel. Mivel nem egy mindennap elénk kerülő modellekről van szó, ezért az 1:43-as szovjet modellek gyűjtőinek véleményem szerint kötelező darab ezek beszerzése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése